Megvártuk, míg kifolyik a csapból a Ghánai Gyökér, végül is, a Mona Lisát sem közvetlen közelről bámuljuk, ugye. Az elmúlt napokban, ha nem a földrengésről és az újabb focibotrányról volt szó, akkor róla. Nekem is van véleményem, meg is írom, akkor is, ha az nem vált ki osztatlan elismerést a drukkerekből. Meglehetősen sarkos lesz ugyanis. Nem bánom, sosem voltam annak a híve, a drukkerség egyenlő az elfogultsággal, amolyan érted haragszom, nem ellened felfogás ez, amiben persze nagy szerepet kap az is, a kilencvenes évek végén én már rég nem a pisakását kavargattam a homokozóban, de korra hivatkozni vitában és fociban amatőr és kicsinyes.
Nem szaporítom tovább a szót, kimondom hát kerek-perec: Prandelli helyében eszem ágában nem lett volna Balotellit beválogatni a keretbe, és meg is válaszolom, miért: egy meló nem arról szól, szeretjük-e egymást, hanem arról, tudunk-e együtt hatékonyan dolgozni úgy, hogy sikerre vigyük a csapatunkat.
Prandelli hiába hihetetlenül népszerű Olaszországban, hibát követ el, de az hagyján, bűnt is: hisztis, elfogult és az érzelmei vezetik. Nem a leghízelgőbb trió, ha egy szövetségi kapitányról beszélünk. Tanulhatott volna elődje, a szakmailag szintén kiváló Lippi hibájából, de nem tette. Nem, nem kezdek keseregni és azon morfondírozni, mi lett volna, ha a 2010-es vb keretben mégis ott van Cassano és az Inter játékosai, csak leszögezem a tényt: akkor is érzelmi döntés született. Cassano büntiben volt. Most egy huszonegy éves hülyegyerek a liblingke.
video innen: hvg.hu (köszi, Csehszlovák Kém! :) )
Hiányzik egy újabb "itáliai láma"? Kötve hiszem, hogy itt egy köpéssel megúsznánk. Balotellit Angliában sem az eszéért szeretik - azok ketten - de miért finomkodjak? Buta, mint a segg, mindehhez jó nagy arc társul, amit Prandelli meg is támogat. Majd szorosan átölelik, ha valaki csúnyát mond rá. Nincs is szebb látvány tíz összeölelkezett férfinél, akiknek mellesleg focizni kéne. Kéne, ugye. Ezzel a védelemmel. A kivénhedt rutinos Pirlóval. De hát a kis huncut megígérte, hogy jó lesz. Az valami. Ja, hogy azt is mondta, ha lemajmozzák vagy banánt dobálnak neki, levonul a pályáról. Prandelli válasza: csúnya rasszisták, aki ezért jár meccsre, saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. A jóleszek fogadkozás után egy-két nappal már láthattuk is a filmet, amin Thiago Motta fejét ütögeti, ami rendben is lenne, ha bármelyik kisegítő iskola tanévzáró ünnepségén történt volna az eset, nem az olasz válogatott egy tagjáról lenne szó. Nem, nem tudtam nevetni rajta. Nincs min.
Elhiszem én, drága, hogy fenegyereknek lenni jó. Lenne. Paul Gascoigne nevét még az is ismeri, aki egyetlen focimeccset nem látott életében. Lehet őrületbe kergetni edzőket, csapattársakat, szurkolókat, hogyne lehetne. Lehet műmellekkel pályára lépni meg seggrészegen úszni a dísztóban, szoláriumbérletet vásárolni ajándékba a feka csapattársnak. Csakhogy ahhoz más is kell. Például némi alázat a hivatásunk iránt, meg egy kis intelligencia és humor. Te meg fiam, mindezeknek híján vagy, csak a nagy pofád van, meg a tehetséged, de az vajmi kevés. Halkan kérdem, az fel sem merül benned, nem azért kapod a banánt, mert más a színed, hanem azért, mert sudribunkó vagy, csak így próbálják kifejezni?
És azt nekem ne mondja senki, hogy Prandellinek nem volt más választása. Nemhogy lett volna, van. Giovinco-nak és Borini-nek hívják őket.