Négygólos vereséggel búcsúzott a squadra azzurra a 2012-es kontinensviadaltól, és mondhatnám keserűen, hát azért szépen csillog az ezüst is, de nem mondom. Mert nem keserű a szám íze.
Nem hiszem, hogy volt azzurri drukker, aki szkeptikusabban állt volna a válogatotthoz, mint én, bevallom, Pirlo is cinizmusból került a fejlécbe, nem hittem benne és a csapatban sem hittem. Nem találtam szeretnivalónak ezt a keretet és Prandellit sem. Nem hittem abban sem, hogy túljutunk a csoporton.
Régi, kipróbált kapcsolat a miénk, tele rutinnal, kiszámíthatósággal, az a tipikus langyos víz, már rég nem hisszük, hogy a másik tud meglepetést okozni, elevickélünk egymás mellett, de rég nem lobog a tűz, szeretjük, de meg is szoktuk egymást, mellette maradunk, de nem várunk csodát. Aztán mégis megtörténik, mert Prandelli, ez a fantasztikus szakember ebből a kissé szedett-vedett, öregecske, sebtiben összedrótozott, Balotellit bevállaló, első ránézésre gyülevész társaságból olyan csapatot faragott, amiért újra lehetett rajongani. Újra lehetett drukkolni, újra fel lehetett ugrani a kanapéról, felrúgva a sörösüveget, érezni a diadal ízét, újra lehet büszkének lenni.
Ezt kaptuk vissza a fiúktól és Prandellitől ezen az Eb-n, minden más hab a tortán. A döntőbe kerülés is. Számomra ott véget ért a torna, úgy éreztem, bármi történjék is, az már kívül esik várakozáson, reményen, túl van azon a dimenzión, amiben én létezem. Éppen ezért nincs bennem se fájdalom, se keserűség, se vád.
Ebben a csapatban ennyi volt. Elfáradtak a fiúk. Eddig bírták az inak, az izmok, az idegek. Ennyi telt. Nincs ok a panaszra. Visszaadni a hitet, a játék örömét és a rajongást, a legtöbb, amit egy csapat tehet és a fiúk megtették.
Ezért jár nekik a köszönet, ezért jár a hatalmas gratuláció Prandellinek. Szép volt, fiúk! Nemcsak az azúrkékek, mi is búcsúzunk. Köszönjük a figyelmet, a hozzászólásokat, köszönjük a sok lájkot és köszönjük azt a több, mint száz rajongót, akik a facebook-on csatlakoztak hozzánk.
Köszönöm a vendégposztolóknak a remek írásokat, Csehszlovák Kémnek a knédliket, a szurkertársaknak a sok röhögést és a hangulatot, sixxnek, hogy tiszteletbeli angol vezérszurkoló lehettem, egészen egy AS Roma-Liverpool BL döntőig elkötelezett híve leszek a Poolnak, ígérem.
Forza Italia per sempre!
További szép nyarat kíván a squadra azzurra csapata: Viki, Csaba és Hajni